A logopédia a beszéd-, hang-, nyelv-, és kommunikációs zavarokkal foglalkozik. A logopédiai nevelés, gondozás célja, hogy biztosítsa a beszédhibás egyén személyiségének fejlődését, az egyén célkitűzéseinek megvalósulását, az optimális szocializációt, a sikeres habilitációt illetve rehabilitációt.

• pöszeség
• dadogás
• hadarás
• orrhangzós beszéd
• hangképzési zavarok terápiája
• afázia . dizartria
• gége nélküli beszéd
• megkésett - és akadályozott beszédfejlődés
• halláscsökkenésből eredő beszédzavar
• olvasás-, írás- és számolási zavar

Az afázia a központi idegrendszer zavara, az agyféltekék lokális károsodásai következtében alakul ki, mely kiterjedhet a beszédmegértés és a beszédképzés (ideértve mind a vokál-motoros, mind a grafomotoros formát) egy vagy több összetevőjére, tehát a beszédprodukciót és a beszédfeldolgozást is egyaránt érinti. A magasabb agyi kognitív tevékenység zavara a nyelv és a beszéd területén. Az afázia a már kialakult és helyesen használt beszédet és/vagy a nyelvet károsítja. A nyelv olyan zavara, amely az anyanyelv teljes elsajátítása után, az agy organikus sérülése következtében jön létre. A megbetegedés a bal agyfélteke körülhatárolt részét érinti. Az agynak bizonyos megbetegedései során fellépő általános leépülése okozhat ugyan részleges beszédzavart, de ezeket nem nevezzük afáziának. Az afázia továbbá olyan sérülés, mely a nyelvnek - mint kommunikációs eszköznek - minden aspektusát érintheti, tehát nemcsak a beszédet és a beszéd megértését, hanem az olvasást és az írást is. A beteg nem tudja gondolatait szavakba önteni, leírni, nem érti, amit mondanak neki.

• a leggyakoribb okok egyike az úgynevezett "gutaütés", vagyis agyvérzés,
• embólia, trombózis,
• az okok között fontos helyet foglalnak el a balesetek miatt fellépő agyi sérülések is,
• tumorok,
• agyhártyagyulladások.

Az afáziás betegek ellátására Magyarországon egyre nő az igény. A javuló betegellátásnak szerves része lett az afáziás betegek logopédiai terápiája is. A legnagyobb gondot abban látom, hogy az afáziás betegekkel foglalkozó orvosok még nem kellő módon javasolják a logopédiai terápiát. A feltételezhető afáziás betegek ismeretében megdöbbentően kevés azok száma, akik a jelenlegi keretek között logopédiai ellátást kapnak. Ezen a területen igen nagyok a feladataink, felvilágosító munkával, az eredmények felmutatásával. Fel kell keltenünk az igényt a logopédiai rehabilitáció iránt, az afáziás betegek ellátására.

• a kommunikációs készség fejlesztése
• a beszéd és nyelvi zavar terápiája
• az olvasás-írás és számolási zavar terápiája
• a szenzoros és motoros funkciók fejlesztésének azon köre, melyek megalapozzák, lehetővé teszik a beszéd és nyelvi zavarok terápiáját
• az afáziás beteg környezetének bevonása a logopédiai terápiába, a család támogatása az új élethelyzet elfogadásában, új kommunikációs stratégiák kialakításában.

• A beszédterápia előfeltételeinek megteremtése (előzetes neurológiai vizsgálat, magasabb idegrendszeri teljesítmények klinikai vizsgálata, szakorvosi döntés a logopédiai kezelés megkezdésének időpontjáról és mértékéről, a beteg terhelhetőségéről),
• Az afázia diagnosztizálása, különös tekintettel a nyelvi teljesítményekre (spontán beszédállapot kommunikációs helyzetekben, a beszédteljesítmény felmérése extrakommunikációs helyzetben, a feljegyzett spontán beszéd mondattani elemzése),
• A prognosztikai tényezők elemzése után prognózis felállítása,
• A nyelv- és beszédközpontú gyakorlatok megtervezése,
• A funkcionális kommunikáció helyreállítása,
• Az afáziások rehabilitációja pszichoszociális szempontok figyelembevételével,
• A társtünetek kezelése.

A dizartria a beszédmozgások koordinációs kivitelezésének, a kiejtésnek a zavara. A dizatriák, anartriák a beszédműködésben részt vevő izmok munkájának koordinációs zavarai, amelyek nem teszik lehetővé a beszélő számára, hogy tagolni tudja beszédét, képtelen pl. a beszéd szótagjainak artikulációs tagolására, a szavaknak szótagokra történő lebontására. Hátterében különböző agyi sérülések húzódhatnak meg.

A dizartria tüneteit a sérülés helye és kiterjedése határozza meg, amely együttesen is megnyilvánulhat a légzés eltérésében, a hangadás és a kiejtés érthetetlenségig fokozódó torzulásában, valamint a beszéd zenei elemeinek változásában. A dizatriákra jellemző a csökkent reflex - aktivitás , a normálistól eltérő izomtónus, a mozgások sima lefutásának hiánya.